Könnyezve búcsúzik itt most sok ballagó diák.

Ajkukon szomorú nóta, kezükben virág.

Üres a megszokott fészek, ablakok sötétjébe nézek ki a semmibe

Úgy fáj, hogy el kell most menni. Nem marad utánunk semmi, csak emlékezet.

Napfényes szombati délben jöttünk most ide.

Nótánkra megdobban talán tanáraink szíve.

Köszönünk önöknek mindent,értékes szellemi kincset, amit

hagytak ránk. Kérésünk az csupán egy  még:maradjon örök szép emlék

ez a ballagás!

Van egy nóta,nem dallója senki. Elfelejtett,kopott kis regény

Barna kislány fekete szemébe szerelmes lett egy cigánylegény.

Nyári este húzta halkan, csendben egy muskátlis kis ablak alatt.

Sírt a legény, zokogott a lelke, s kacagott a leány ezalatt.

//Szállj, szállj szerenád, egy holdvilágos éjen át! Barna kislány

Azt dalolja, ablakában nem szól többé szerenád//

Halk koppanás, elnémult a nóta. Darabokra tört a hegedű.

Ő azóta a világot járja,s kezében a törött hegedű.

Odajár ő minden áldott este, hova szíve vágy kergeti.

És amikor nem hallja őt senki, ezt a nótát énekelgeti. Refr.

Húzd cigány, hisz úgyis vége már. Csordulásig tele a pohár.

Jó barátok, Isten véletek,már én innen úgyis elmegyek.

Senkinek én nem panaszkodom, nem segít a könny a bánaton.

Fájó szívvel elmegyünk tovább, tovább. Jó barátok,szép jó éjszakát!

Jó éjszakát!

Most búcsúzunk,és elmegyünk, a mi időnk lejárt. Itt hagyjuk kedves

iskolánk, indulunk messze már. Tanáraink és társaink!

A szívünk nem felejt. Te kedves hajlék,vig tanyánk, immár Isten veled!

Immár isten veled! 

Most búcsút intünk néked is, regényes Fertő hon. Szívünk örökre 

itt marad, virágos partodon. Ha rólad majd csak álmodunk, jobb

lesz az majd nekünk. Akkor leszünk mi boldogok, ha rád  

emlékezünk. Ha rád emlékezünk.

Virágok közt,te kis virág, mert harmatos szemed? A parti séta véget

ért,  talán azt könnyezed. Tudom, hogy új öröm derül holnap e szemen,

és rájössz, hogy csak mese volt a diákszerelem, a diákszerelem.

Az élet szolit, menni kell, de válni oly nehéz. A küszöbről a véndiák

Még egyszer visszanéz. Sok kedves emlékfűz ide, amely most 

Megszakad de vár a harc, s az ifjúság csüggedni nem szabad.

Csüggedni nem szabad!